Novoszibirszk (oroszul Новосибирск) Moszkva és Szentpétervár után Oroszország harmadik legnépesebb városa. A Transzszibériai vasútvonal fontos csomópontja mind a személy-, mind pedig az áruforgalom terén, ezért található itt Oroszország egyik legnagyobb rendező pályaudvara, Novoszibirszk-Inszkaja. A város Moszkvától 3335 kilométerre keletre fekszik, a 82. földrajzi hosszúsági fok közelében.

A város léte szorosan összefügg a Transzszibériai vasútvonallal. Az akkoriban még Novonyikolajevszknek nevezett település a korridor Ob folyót keresztező hídjának építésekor kialakított munkástelepből fejlődött ki, igen gyors ütemben. Városi rangot 1903-ban szerzett, 1917-re pedig komoly kereskedelmi és könnyűipari központtá fejlődött.

Később a bolsevik hatalom, majd 1925-ben Szibéria közigazgatási központja lett. Ekkortól nevezik Novoszibirszknek, és ekkortájt kezdődött meg a tudományos élet kialakulása is. Ez idő tájt indult fejlődésnek a város nehézipara is, és e téren ma is jelentős üzeme például a V. P. Cskalovról elnevezett repülőgép-tervező és-gyártó bázis. Az iparnak újabb lökést a második világháború jelentett, ekkor rengeteg nehézipari – s így természetesen nagy számú hadi célokat is szolgáló – üzemet telepítettek keletre az ország európai térségéből.

Novoszibirszk létének tehát a kezdetektől meghatározó eleme a vasút. Itt található az ország egyik legnagyobb vasúti rendező-pályaudvara is, Novoszibirszk-Inszkaja. Ez a fontos közlekedési csomópont biztosítja az összeköttetést a Kuznyetszk-medence, az Ural vidéke és Közép-Ázsia főbb vasútvonalai között. A rendező-pályaudvar építését 1928-ban kezdték meg, a Transzszibériai vasútvonal továbbépítéséhez kapcsolódóan.

Az első, urali bányákból származó nyersanyagokkal megrakott ércvonat 1934. április 20-án indult el Inszkaja állomásról. Az Ob folyó fölött átívelő vasúti híd a mai napig is fontos eleme a Kuznyetszk-medencét a Transzszibériai vasúttal összekötő vonalnak. A térség vasútvonalain bonyolódik Oroszország távolsági áruszállításának igen nagy hányada.

Novoszibirszk-Inszkaja állomása három vágányon bonyolít személyforgalmat, ám az állomás területén, a személypályaudvartól körülbelül 1200 méterre egy megállóhely is található. A csomópont két fő eleme a két rendező-pályaudvar. A rendezők forgalmát egy-egy, számítógéppel vezérelt biztosítóberendezéssel irányítják a forgalmi központokból.

Az egymás mellett párhuzamosan elhelyezett gurítódombos rendező-pályaudvarok irányvágányaira gurulnak le a kocsik. A két rendezőnek az átellenes végein található egy-egy automatizált gurítódomb. Egyiken a páros, másikon a páratlan irányból érkező vonatok kocsijait rendezik. A kocsik fékezésére pneumatikus vágányfékeket használnak. Természetesen ezeket is számítógép vezérli.

A két irányvágánycsoport között egy megkerülő vágány fekszik, ezen általában a vonattal érkezett mozdonyok térnek vissza gépmenetben a fűtőházba. A pályaudvar keleti végében ugyanis egy hatalmas, több műhelyt is magába foglaló vontatási telep helyezkedik el. De ezen a vágányon történhet egy-egy félvonat átállítása is a másik rendező-pályaudvarra.

A rendezőben naponta 27 000 kocsi fordul meg. Öt irányba, harminchét vasúti csomópontra indulnak innen a tehervonatok a hét minden napján. Az állomás alapterülete meghaladja a 800 000 négyzetmétert, vágányhálózatának hossza pedig körülbelül 183 kilométer. Az állomás 423 váltója közül 410 központi állítású.

Aki esetleg Novoszibirszk főpályaudvarát is megnézné, ellátogathat oda a virtuális Transzszibériai expressz utasaként.

A hőmérséklet: -10°C, páratartalom: 75%, légköri nyomás: 755 hgmm, szél: 9 m/s, északnyugati

(fotók: Slava Stepanov)