1920. is szomorú évszám, de nem csak a trianoni béke miatt rossz emlékű ez a nap. A vasutasok, vasútbarátok fájó szívvel emlékeznek 1999. június negyedikére is.

Aznap a tapolcai vasutasok szeretett mozdonya, a bordóra-csíkosra visszafényezett, korábban kormányzati státusban is jeleskedő, Tapolca városának nevét magán viselő M61,004-es a délutáni, 1973-as számú vonattal indult Budapestre. Aznap délután, öt óra után nem sokkal hatalmas vihar csapott le a Balaton térségére. A heves esőzéssel párosuló  orkánerejű szél felkorbácsolta a tó vizét, kerti bútorokat döntött fel, fákat csavart ki. Az egyik nyárfa Badacsonylábdihegynél a vasúti pályára dőlt.

A pálya íve, és a szakadó jégeső egyaránt erősen lekorlátozták a látótávolságot, így a mozdonyvezető hiába vészfékezett, az ütközés körülbelül hetven kilométer per óra sebességgel bekövetkezett. A mozdony orra az égnek emelkedett, forgóvázai leszakadtak, majd a gép a pályán keresztbe fordulva az oldalára dőlt. Ez az ütés okozta azt a főkeret-elhajlást is, ami végül a mozdony vesztét okozta. A mozdony mögé besorozott első három kocsi is kisiklott, egy a töltés mellé borult, egy másik pedig az oldalára dőlt.

A mozdony jellegzetes orr-kialakításának köszönhetően a mozdonyvezető karcolásokkal megúszta a balesetet, és a mai napig is jó egészségnek örvend.

A mozdony sérülései ennél sokkal súlyosabbak voltak: deformálódott főkerete miatt 1999. november 23-án selejtezték. A balesetben kevéssé sérült „B” végét helyreállították, és a Műszaki és Közlekedési Múzeum oldalában állították ki. Szépséghiba, hogy helyhiány miatt a forgóvázat a második tengely mögött levágták.

A balesetről korábban máshol nem publikált képeket kapott a Mozdonyról blog, de akkor nem bírtuk ki, hogy ne osszuk meg őket, így most a többit nem is másoljuk be ide: a fentebbi linkre kattintva elérhető a bejegyzés.

– Mozdonyról blog, fotó: Tűzoltóság Badacsonytomaj