Egy ismerősöm kérdezte, hogy mit szólok „a debreceniek legújabb alkotásához?” Mivel nem értettem, hogy milyen „alkotásra” gondol, megmutatta nekem Gruska Imre írását, amely a vagy.hu-n jelent meg. Az írást jegyző Gruska azon akadt fenn, hogy a DKV új villamoskocsiszínjének ajtajai felfelé nyílnak. Én még mindig nem értettem az ismerősöm problémáját, így elmagyarázta nekem, a vasutasnak: de hát a villamos árammal megy, a vágány felett felsővezeték van! Hogyha a remíz kapuja nem oldalra nyílik, hanem felfelé, akkor hogyan lehet fölötte vezeték?
Gruskának még volt olyan ötlete, hogy a villamos majd lendületből átgurul a kapu alatt. Az már csak az egyik hozzászólónak jutott el a tudatáig, hogy ha így lenne, kifelé vajon lendületet tudna-e venni a jármű? Megint más azt vélte hallani, hogy azon a szakaszon majd a sínben lesz az áram. Nos, neki elárulom: mindenhol van a sínben áram, hiszen az áramkörnek valahogyan záródnia kell, a vontatási áramot valahogyan vissza kell juttatni a kiindulási pontba. A felsővezetékes üzemek közül egyedüli kivétel a trolibusz, ám annak sem véletlenül két, egymástól elszigetelt vezeték van a pályája felett...
Szóval ha a hangulatkeltés előtt a cikket író vette volna a fáradságot és tájékozódott volna, nem futott volna bele egy ekkora baklövésbe. A világ számos pontján, így Magyarországon is létezik rengeteg olyan kocsiszín, amelyben villamos üzemű járműveket tárolnak, a vágányok felett felsővezeték húzódik, és a csarnok ajtaja felfelé nyílik. A titok nem nagy: a megfelelően kialakított feszítők és szigetelők mellett a kapu aljára fel van függesztve két vezetőelem, amely biztosítja az áramszedő vezetését. Ezen a két centis szakaszon pedig – mert ennél ritkán vastagabb egy kapu – még akkor is áthaladna lendületből a jármű, ha lépésben érkezne meg. Tudniillik, a vasútnak az az egyik roppant fontos tulajdonsága, hogy rendkívül alacsony a gördülési ellenállás.
De ne feledkezzünk meg arról sem, hogy az áramszedő palettája – így nevezik a legfelső részét – jóval szélesebb, mint két centiméter (a kapu szélessége) és ebből adódóan a paletta egyik csúszórésze mindig érintkezni fog a feszültség alatt álló vezetékrésszel. Vagy a kintivel, vagy a bentivel. Az elmozdulást, felcsapódást pedig a már említett vezetőelem biztosítja, amelyre sokféle megoldást kiötlöttek már.
Ez egy nagyvasúti mozdony áramszedője, de kialakítása szinte megegyezik a villamosokéval. Látható, hogy a paletta két szélén két csúszóbetét van. Mégha marad is egy darabka feszültségmentes szakasz, az egyik csúszóbetét biztosan el fogja érni a feszültség alatt lévő vezetékrészt.
(fotó: Mozdonyról blog)
Lássunk pár megoldást itthonról:
A BKV szentendrei HÉV járműcsarnoka
(fotó: Mozdonyról blog)
A BKV Szépliona villamoskocsiszínje
(fotó: BKV)
A BKV angyalföldi villamoskocsiszínje
(fotó: hatjabudapest/Indafotó)
A régi szegedi villamoskocsiszín
(fotó: Varga Ákos Endre – hampage.hu)
Az új szegedi villamoskocsiszín
(fotó: Varga Ákos Endre – hampage.hu)
És végül:
Debrecen, régi villamoskocsiszín
(fotó: Hajtó Bálint – benbe.hu)
Ez tehát a legszebb az egészben, Debrecenben a régi villamoskocsiszínnek is felfelé nyíló kapui voltak. Gruskának tehát nem is kellett volna messzire mennie, hogy tájékozódjon. Csak ki kellet volna nyitnia a szemét, esetleg gondolkozni egy picit. Vagy egész egyszerűen csak hallgatni csendben, ha már az első kettő nem sikerült.
