Súlyos problémákkal terhelten indult útjára a SZIR-t leváltó rendszer az RCH-nál. Gond-gond hátán, a munkáltató elismerte, hogy „felsült” a bevezetéssel.
A munkavállalók derékhada totálisan kifacsarva vesz részt a kármentésben. Miközben a végeken elkeseredett küzdelem folyik a számítógépek előtt és a vágányok között minden egyes vonat elindításáért, van aki úgy gondolja, vízágyúból locsol még egy kis olajat a tűzre…
A szakértők legkiválóbbika, minden kocsivizsgáló barátja, a Cargo Szolgálatáért kitüntetés bronz fokozatának kitüntetettje, Kárándi Gyula írói munkásságának részeként az alábbi – a hálózaton mára már elhíresült – körlevelet tette közzé:
"Tisztelt Felhasználók!
Egyet értek X. Y. kollégával.
Ha a tovább jelentés alapvető szerepét nem tanuljátok meg, mag akkor TI se várjatok előjelentést az érkező vonatokról. Ez is az egyik alapeleme az RC.TIS működésének.
Ha valakinél bebizonyosodik ez az alapvető hiányosság, élek a lehetőséggel és MUNKÁLTATÓI FELELŐSSÉGRE VONÁST KEZDEMÉNYEZEK.
Tisztelettel:
Kárándi Gyula
vonatkezelés szakértő”
A levél ékes bizonyítékát adja annak, hogy Kárándit a Társaság nem hiába sorolta a legkiválóbbak közé, és adott neki kitüntetést a Vasutasnapon. Az irományban fellelhető a kollegialitás legmagasabb foka, az emberi empátia és segítőkészség tankönyvi példája. Az ilyen munkatársra mindenki tisztelettel tekint, bizalommal fordulnak hozzá a mindennapokban, akár kiélezett helyzetekben is. "Ottalvós" bulik szervezésekor ő az első, akire gondolnak, hogy meg kellene hívni.
Miután tegnap délelőtt elolvasta a szolgálatban lévő nagyérdemű az örökbecsű sorokat, elkezdtek izzani a vonalak, és mindenki azt kérte, tolmácsoljuk, hogy Kárándi hova menjen el a fenyegetésével…
Nyílván nem okozott különösebb erőfeszítést papírra vetni a körlevél sorait a hűs, légkondis irodában. A szerző írás közben arra gondolhatott, hogy ha már korábban, debreceni központvezetőként nem tudott tiszteletet kivívni magának, akkor majd most. Mivel történetünk hőse - azt őt ismerők véleménye szerint - nem egy selfmade man (olyan ember, aki a maga erejéből lett azzá, ami), nem biztos, hogy a tekintély kivívásának a legjobb módját választotta.
Mellesleg van annak valami diszkrét bája, hogy a romokban heverő RC-TIS projektvezetője (lásd: 41. sz. Hírmondó) – akinek a bevezetés feltételeit kellett volna megteremtenie –, ostorozza azokat, akik nem tehetnek arról, hogy „döcög” a rendszer.
Rendszeres olvasóink tudják, hogy a VDSzSz Szolidaritás két éve ki akarta vetetni a KSz 54.§-át, ami a kitüntetések adományozását teszi lehetővé. Nem akarunk olyan személyek kitüntetéséhez asszisztálni, akik szakmailag ugyan lehet, de morálisan nem ütnek meg egy szintet. Sajnos a javaslatunkra nem volt fogadókészség. Miként arra sem, hogy a Kitüntetési Utasításba kerüljön be az az eljárásrend, hogy mi történik akkor, ha valaki méltatlanná válik egy korábban adományozott elismerésre.
Komment: nem állítjuk, hogy a bevezetés sikere/sikertelensége egy személyen múlott. Beszédes az a tény, hogy egy vezetői előterjesztés október elsejét jelöli meg a bevezethetőség dátumaként - többek között azért, mert a 109 teszteset mindössze felét modellezték le. Az, hogy a döntéshozók mért nem hallgattak az előterjesztőkre, mindenképpen megválaszolást váró kérdés, mint ahogy az is, hogy a korai bevezetés hoz-e annyit a konyhára, mint amennyi elmegy a kocsikkal és más egyebekkel kapcsolatos járulékos költségeken? Magyarán, ami elmegy a réven, bejön-e vámon?
48 vonatunk áll Szerbiában.
– Mózes Tibor összeállítása, másodközlés a VDSZSZ.hu nyomán
